Fakardok
Egyszer egy sulis farsagon kalóz voltam és nagyapám csinált egy fa kést a jelmezemhez. Az nagyon pacek lett. Azzal sokáig játszottam.
Rituális plüssállat áldozatok, késdobálós plüss kocsma, plüss orvgyilkolások, meg a többi ilyesmi...
És mivel akkor már rég kifejtette a hatását a Samurai Jack, az Inuyasha, a Bleach, meg a többi kardal hadonászós jóság, így akartam egy katana-t. Anyám azt mondta, hogy felejtsem el. Én pedig megfogtam a farőröm és átbicikliztem nagyapámhoz hogy kell egy fakard.
Nos... Nem igazán lett fakard formája... Inkább nevezzük husángnak... De valahol el kell kezdeni.
Már nincs meg. Nagy helyet foglalt, lyukak voltak rajta mert át volt fúrva és nem is volt kard formája se...
A bögrés tartó szerkezet ahoz kellett hogy haza tudjam hozni a hátamon a biciklin.
Azóta már otthon is készítettem magamtól magamnak magammal mindenféle fafaragványt. Van amelyik olyan jól sikerült, hogy be se dobtam a kazánba. Pédának itt ez az apróság:
Igazándiból semmi nagy szó, semmi markolat jellegű dolog, nem is a legsimább jószág a kezeim közül, de arra aklalmas,
hogy tartsa a soha el nem fogyó ejtőernyő zsinórom.
De hogy mi is lett a husáng helyett? Mert hát ugye nem is igazi a gorillak egy megfelelő méretű fakard nélkül...
Hát, néhol meg van rágva, de lapos, mint egy kard. És tökéletes távirányító az ajtóhoz, mert hát felállni és becsukni nagyon megerőltető lenne...
(Persze, az előzővel is meglehetett ezt tenni, csak az kétszer ilyen vastag volt. Nehezebb volt vele a finom ajtó becsukás.)
De mit is ér egy kard hüvely nélkül?
Talán egy említésre érdemes, hogy készült a kezeim között vámpírölő készlet is...
