Szerverek
Előtörténet: 12 tanévben, volt programozás óránk, mert... Elektronikai technikus képzés... Vagyis hogy annak a képzésnek még csak az előjátéka...
Úgyhogy megismerkedtünk a C nyelvel. Ja, várj, nem! Microsoft Excel 2003-ban írtunk makro-kat visual basic-ben... Mert, mint tudjuk a mikrokontrollerek nyelve a visual basic. Milyen kár, hogy nem.
Mondjuk alapozásnak jó volt. Ismerkedni a programozással. Megérteni a logikát mögötte. Kár hogy ennél tovább nem jutott a dolog... Legalább is a sulinak hála nem... De bennem felébresztett valamit. A belső programozót... Az eddig szunnyadó bináris harcost... A végtelen ciklus szökevényét... És ennek örömére elkezdtem magán szorgalomból programozni.
Nem mentem túl messzire a tanóráktól, natív visual basic script-eket irkáltam. A VBScript a Windows-ok beépített kis visszafogott (értsd.: haszontalan... Na jó nem, de na, nem egy python) script nyelve és ilyen windows style-os kis ablakokat (is) lehet vele csinálni.
És pontosan ezt is tetem vele. Akkori kedvesemnek ez volt a 2015-ös karácsonyi ajándéka. Egy VBScript...
Ami megmondta hova dugtam az ajándékokat... Miután megcsináltattam vele néhány matek feladatot. *ördögi kacaj*Mondjuk az is ilyen igaz-hamis jellegű volt... Ez addig volt mókás amíg rá nem jöttem, hogy a barátnőm Macbook-ján pont annyit érnek a VBSciptek, mint egy csipet homok.
Így hát elkezdtem keresni a cross-platform megoldásokat, hogy azét mégis csak "bárkinek" működjön amit csinálok (és mind a mai napig ehhez tartom magam).
Így kötöttem ki a java-nál. A kevésbé informatikus beállítottságuknak mondanám, hogy VBScipt-ről java-ra áttérni olyan, mint ha az ember már magabiztosan érezné magát a biciklin és utána beültetnék egy helikopterbe. Mondanom sem kell, hogy nem a legmegfelelőbb oktatóanyagot sikerült kifognom, ezáltal kifejezetten nem lett belőlem nagy java fejlesztő. Más cross-platform alternatíva után kellett néznem, mert a java belémtörte a bicskáját.
Mintha egy mázsa csókolt volna homlokon, rájöttem, hogy van ez az internet dolog, meg a weblapok rajta...
Hát én webfejlesztő leszek! (Ha még nem tűnt volna szembe...) El is kezdtem beleásni magam. Egész jól is ment, de a java-val való találkozás oly mértékű nyomot hagyott bennem, hogy nem is tudom meddig, nem is akartam a javaScript-ről hallani se, mert hogy benne van a nevébe hogy java... Pedig ha kicsitt nyitottabb lettem volna irányába, akkor nem is kellett volna webszervert hostolnom... Lehet nem is lett volna soha weblapom, ha ott és akkor megbarátkozok a javaScript-el...
Úgyhogy html, php és css segítségével váltottam meg a világot. De a php az szerver oldali... Ezért kellett egy webszerver ami futtatja a php kódokat...
Eljátszottam a kis XAMPP csomaggal a gépemen, a tanulásos folyamat közben jó volt, de azért az úgy mégsem volt az igazi...
Ekkortájt hozott haza nevelőfater valami kihajított NAS-t. Egy Zyxel akármilyen típus volt. Próbálta beüzemelni, rávenni a TV-t hogy arról játsszon le videókat, de miután feladta, hozzám került.
Legnagyobb örömömre volt beépített webszerver funkciója.
Ő lett a szerver 1.0. De nem volt az igazi... Nem tetszett. Nem volt annyi hozzáférésem amennyit szerettem volna.Találtam valami leírást, hogy hogyan lehet rávarázsolni egy Debian-t és úgy jobban tetszett volna... De akkoriban még nem voltam annyira merész hogy egyedül nekiálljak. Az iskola rendszergazdáját próbáltam rávenni hogy segítsen, de nem lett abból se semmi.
Végül egy teljes rendszerfrissítéssel egy fokkal szimpatikusabb lett a jószág, de továbbra sem voltam vele megelégedve... Úgyhogy lecserélődött egy Raspberry Pi 2 B-re. A NAS-t később eladtam, így most már nem kell vele foglalkoznom, hogy rátudnék-e rakni egy Debiant vagy sem...
A Pi tette a dolgát. Most azt, hogy eddigre már Linux párti voltam-e, vagy a Raspbery-n kezdtem Linux-ozni... Azt meg nem mondom...
De a 2015-ös karácsonyi ajándék az VBS script volt... Tehát akkor még Windows-on voltam... De emlékeim szerint 2016-ban valamikor válthattam
Linuxra... Akkoriban kezdte a Windows 10 a ragályát és akkoriban lett elegem a Microsoftból...A képen szerintem már Linux van a laptopon... Nem lényeg. Lehet majd írok egy "Linuxos kalandjaim" történetet is...
Ez a sztori tele van mellébeszéléssel! Tovább!
Ahogy egyre több mindent vártam el az akkori weblapomtól, úgy lett egyre kevesebb a Raspberry Pi-be dugott, (talán) 16 gigás SD kártya...
Akkor jött a gondolat, hogy dugjunk rá a külső vinyót. Maga a Pi, az akkor még csak külső monitor jellegű, Franken Talpas Monitor egyik lábára volt rácsavarozva, a vinyó pedig a monitor háta mögött volt eldugva.
Az akkori weblapomról a webes rajzprogramom hiányzik. Azért nagy kár. Abba sok időt fektettem és az is alig volt használva.
Távoktatáshoz csináltam, hogy tudjuk kapcsolási rajzokat felvázolni, nyilazni és magyarázni egymásnak. Hónapokig birkóztam vele mire jó lett és talán 3x volt használva...
A régi weblapomról egyedül az én egyetlenem szeretet zuga van meg. Az le van mentve és arra vár hogy a jelenlegi weblapba valahova, valahogyan beintegráljam... De az se ma lesz... Talán akkörnyékén amikor a 2 terrás vinyó a külső HDD-ben meghalt (igazából csak a partíció tűnt el róla) (Ez első „minden adatom elvesztettem”) döntöttem úgy, hogy az adatmentési kísérlet után hálózati tárhelyet csinálok magamnak.
A kis Pi újra feladatot kapott. De az USB-n rádugott külső vinyós megoldás nem tetszett. Lassú adatátvitel...
Ekkor szereztem be egy Orange Pi plus 2-t aminek van SATA csatlakozója, tehát közvetlen rá lehet dugni a vinyót.
Itt szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy nem szabad open-source projekt koppintásokat venni. Kettő kellett belőle hogy erre rájöjjek.
Annyira nem naprakész a dolog, hogy nem ismerte fel az ext4-es partíciót, mert a vinyón egy frissebb ext4 verzió volt... És itt vesztettem
el az adataim másodjára... A sok birkózás közepette sikerült leformázni a mindenem... Hát ez van. Ki adat bányásztattam amit lehetett és
ment tovább az élet. A Narancsos pite által frissen formázott ext4-et már kezelte, csak nem voltak adataim amiket rajta tarthattam volna...De mivel a Pi a kis ARM processzorával megint csak nem volt annyira mindent tudó mint amitől leesne az állam így a Pi-k világából is tovább léptem.
Rendeltem egy kínai mini PC-t amibe már 64 bites Intel proci van. Ennyire részletes BIOS-t még nem láttam... Két napig csak a BIOS-t nyomkodtam.
De az istennek se bootolt... Visszaállítottam a BIOS-t gyári értékekre és bebootolt...
Ahogy Bence barátom mondta, „Márió, ha minden működik, és nincs semmi problémád, akkor te csinálsz magadnak.”
Erre is közvetlen rálehetett dugni a vinyót és 64 bites processzoron minden megy. De attól még egy gyenge jószágról beszélünk és
az izmosabb közös játékokhoz a szervereket továbbra is a saját gépemről kellett hostolnom...
Megmondtam a gazdájának, hogy az a baja hogy nincs benne vincseszter. Hüledezett, hogy hova lett. Hát úgy ment a szervizbe, hogy benne volt. Mondtam neki, lehet a szervizbe még mindig benne van... De a monitor akkor se rögzíthető gusztusosan. A hiánytó műanyagot nem tudom kipótolni. Mondta kezdjek vele amit akarok. És így lett egy latopom aminek a monitorja nem akar a helyén maradni... Ó, hát ebből pacek szervergép lesz. Jelenleg is azon lakik a weboldal, és minden adatom. Vettem bele egy 120 gigás SSD-t (ez volt a legkissebb, mert jelenleg sincs rajra 20 gigánál több dolog.), meg egy 240-es SSD-t a fő laptopomba és abból az 1 terrás HDD-t beraktam a DVD olvasó helyére az adatoknak.
Elmennek rajta a játszós szerverek, fut rajta torrent egy szerver és egy web szerver, csinos a fogyasztása, révén hogy egy fél laptopról van szó... Olyan mint egy álom. Egyetlen szépség hibája hogy nem volt hozzá táp... De ha lett volna is, a tápcsatlakotót sem tartotta semmi a helyén... Úgyhogy új tápcsatit is adtam neki, tápot is túrtam, meg tettem bele sok ragacsot, hogy igazi Franken jellege legyen.
Elkunyeráltam öcsém betört kijelzőjű, halott billentyűzetű laptopját, mint feljesztés. acer... Azzal eddig csak bajom volt... Mondjuk ez a második acer az életemben... De eddig 2-ből 2 bánatforrás volt. Ha az Asus laptopomra monitort dugott az ember, oda küldi a képet amint bekapcsol. A csatlakoztatott monitoron lehet nyomkodni a BIOS-t. Miközben bootol megkettőzi a kijelzőt. És mikor el jön az operációs rendszer ideje, akkor mindent lehet. Ez az acer? Csak a gyári kijelző. Mindegy, hogy hova van monitor dugva. Mindegy, hogy a gyári le van-e húzva az alaplapról vagy sem. Csak ott van BIOS, boot, minden. Igen izgalmas volt látássérült támogatással, kijelző nélkül Linuxot telepíteni... De sikerült. És ha a grafikus szervernek megmondtam, hogy csak a külső kijelzőt használja, már volt kép is. Ami egy szervernél másodlagos... De ez a TV alatt lakó média központ is egyben...
Jött az ötlet, hogy öcsém régi laptopját rendberakom, és szolgálatba állhat mint tényleges gép, egy szerverbe fölösleges az nVidia GTX1050Ti. A helyére akartam venni egy használt, rossz kijelzőjű laptopot, de az ár-érték-kínálat úgy adta, hogy egy teljesen hibátlan, használt laptopot sikerült vennem 2023. November 3-án. Azóta hibátlanul dolgozik.