Fúrógép
(régi egysebességes)Elsõ menet - szétszedés
A mai projekt kereteiben ennek a fúrógépnek a kitisztítását, illetve kiigazítását tárgyalom. A gépet egyik kollégám adta számos egyéb kinccsel együtt, melyekbõl lesz még néhány, ami bemutatásra kerül. Az adattáblája sajnos hiányzik, így semmilyen mûszaki adat nem áll rendelkezésre.
Kezdésnek a tokmányt vettem szemügyre. Mivel kissé szorult, ezért fújtam bele egy kis csavarlazítót, amitõl mostmár könnyedén jár.
Még a tokmánykulcs is megvan hozzá!
Folytatásképpen leszereltem a villásdugót. Ha hazahozok valami elektromosat, ami feltehetõleg sokáig hányódott valahol, és jó ideje nem használták, akkor azt jobbára be sem dugom a hálózatba. Legalábbis addig nem, míg meg nem gyõzõdtem az említett valami belsejének állapotáról.
Mert most is mi van? Beázott a villásdugó és a vezeték is elkorrodált. Na, nekem ez így semmi esetre se vezessen áramot!
Szerencsére csak a dugvilla csavarjai rohadtak el, amiket könnyedén tudok pótolni a készletembõl.
Még ilyen jópofa körmösalátét is jutott a villásdugó fedlapját rögzítõ csavarra.
Kivettem a szénkeféket. Mindössze két mûanyag zárósapkát kellet letekerni hozzá.
Ha leveszem a két oldalsó fedelet,...
...akkor szabaddá válik a kommutátor is. A kép már a takarítás után készült, mert azt az "elõtte" állapotot sikerült nem megörökítenem... Némi portól eltekintve, minden rendben volt.
A markolatot alkotó fedélben egyedül az indítóravaszt állandó üzemre rögzítõ nyomógomb található.
Nagyon komoly áttétel létesít kapcsolatot a ravasz és a tulajdonképpeni kapcsoló között. A visszatérítõ rúgó, nem a kapcsolóba, hanem a ravaszba került. A piros nyíllal megjelölt oválisra azért van szükség, hogy a kapcsoló nyelve (zöld nyíl) stabilan át tudjon billenni.
A kapcsoló érintkezõit ez a mûanyag búra szigeteli el a gép fémházától.
Ezt speciel felismerem.
Õ valójában így nézett ki.
Csak átfúrták a gombját, a széleit meg lefûrészelték. Akkoriban nem volt valami túl nagy alkatrészválaszték.
Nemcsak a gombjára nincsnek felfestve a szokásos "0-1" számok, de még a múszaki adatok sem kerültek rá az aljára.
A gép további szétszedéséhez ez az anyát (és a túloldali párját) kell kitekerni. Mivel a motor állótekercsének közvetlen közelében van, elõvigyázatosságból inkább a villáskulcs csillag végét használom, nehogy még itt megszaladjon és felszántsa a tekercselést.
Lent van az eleje. A két menetesszár is kitekerhetõ az öntvénybõl.
Íme a motor fogórésze. A légterelõ lapát bakelitbõl van. A vasmag és a kommutátor közötti rész szépen ki van varrva.
Tulajdonképpen ez lenne az egyik részlet, ami miatt szétszedtem. (a portalanítást leszámítva) A képen épp nem látszik a lényeg, vagyis a hátsó csapágy. Lehet, ráférne egy kis zsírozás.
A fotómasina sehogy sem boldogul a fényviszonyokkal, úgyhogy haladunk tovább.
A kommutátor mellett lakik még ez az olajpapír kondenzátor is. A végei kátrány lezárásúak, szóval õ sem mai gyerek.
Még a csapágyak is hazai gyártmányok! Sajnos egy kissé ez is zörög, elenben némi tisztítás és újrakenés után már csendben fut.
Ettõl az egy csorbától eltekintve kutya baja a lapátkeréknek.
Ez pedig már az a közbetét, (megjegyzem ez, és a párja is bakelitbõl van) ami magán hordozza a motor és a tokmány közötti áttételt. A rajta látható (vagyis a zsírtól éppen nem) nyagyobbik fogaskerék anyaga textilbakelit, amivel meglehetõsen nem szimpatizálok. Szerintem nem valami jó ötlet egy ilyen jellegû erõátvitelbe mûanyag alkatrészeket tenni...
Valahogy úgy érzem, hogy itt a vége.
Vagyis ezt tovább nem bontom. Egyrészt nincs értelme, mert tokmány csapágyai rendben mûködnek, másfelõl pedig rettenet zsíros.
Ezt szintén egyben hagyom. Ebben mindössze a motor álló része van, amit nem óhajtok kikalapálni a házából.
A szénkefék foglalatait egy-egy apró hernyócsavar rögzíti. Ha kitekerném õket, akkor lehetséges, hogy le sem kéne forrasztani róluk a vezetékeket, és még egyszerûbb lenne eltávolítani az állótekercset. De inkább nem bántom.
Fõleg hogy így egyben sem okoz gondot, hogy megfürdessem.
Második menet - összeszerelés