Emberek...

Nagyapámnál vagyok. Molyolunk az öreggel. Valaki kiabál a kapuból. Valami szomszéd nő az. Hozott zöldet a tyukoknak. Papa elindul a kapuhoz, beszélgetnek. Minnél inkább éreztem, hogy ez nem lesz gyors, annál közelebb mentem. Odaértem a kapuhoz, köszönetem. Még két mondat és végeztek is. Feleslegesen mentem oda. De a nő azt mondja: "Milyen csúnya az a szakáll a fiatalemberen." Pislogtam kettőt és viszakérdeztem félig elindulva a műhelyfelé: "Erre most tényleg mondjak bármit is?" Nagyapám egy percig röhögött. A nő cak annyit mondott: "Nem! A vénasszonyok már csak ilyenek." A teraszon azt monda nagyapám nevetve: "Hát igazad van, ki a picsának képzeli magát, hát nem?"

Kötelező úszás oktatás volt 9. osztályban. A bátortalanok elbújtak a WC-ben gatyát cserélni. A türelmesek a törölközőt magukra tekerve bénáznak alatta. A türelmetlenek bekúsztak egy sarokba és ott cserélték az alsót, sarok felé fordulva, fehér valagakkal díszítve az öltözőt. És ott volt Noel... Ülök a pad közepén, már a cipőm veszem, mit sem sejtve. Noel mellém érkezik, a cuccához, egy szál törölközőben, egy keveset matat, majd letépi magáról a törölközőt, és a családi ékszerét bele lógatta a fülembe. Mondanom se kell, emelt hangulatú vitába kezdem vele arról, hogy hogyan is kéne átöltözni és hogy mi az egészséges távolság az arcom és a családfája között.

Kórház szolgálat: ülök a tálalóba, kistárs reggelizik. Egyszer csak bejön egy fószer, és egy szó nélkül a kezembe nyom 3 kiló kenyeret, majd kimegy. Akár mekkora titán is valaki, azért talpig terepbe ott ül egy katona, csak nem dobok hozzá egy zsák kenyeret...

Oltóponton embert terelünk: Oda jön hozzám a bácsi, lefertőtlenítem a kezét, kérdezem "hova jött", mondja "köszönöm" és elmegy.

Oltóponton embert terelünk: Állunk ketten az ajtóban, dolgunk, hogy mindekit jó irányba tereljünk. Jön a néni, és bemegy az ajtón akkora lendülettel, hogy esélyünk sincs megszólítani. Mint aki itt lakik... És szemrebbenés nélkül elmegy két katona mellett...

Oltóponton embert terelünk: Állunk az ajtóban, száguld a néni, kolléga beugrik elé: "Jó napot! Hova tetszett jönni?". A néni annyit mondott "Ide." és megállás nélkül kikerülte.

Oltóponton embert terelünk: Direkt ajtóban állok, ne tudjanak berepülni az emberek. Jön a nő, belépek elé, megáll, néz rám, "Igen?", gondoltam magamban "a Himmnuszt, ha lenne szives elszavalni...", de csak annyit kérdeztem hogy hová jött.

Kórház szolgálat, Szent János Kórház, sok szakrendelő meg ambulancia egy telephelyen: Megyek A-ból B-be. Megáll melletem egy kocsi: "Hogy jutok fel a kórhazba?" Pislogok bután, a kórház közepén. Kiderült a gyerek osztályt keresték.

Oltópont papírozunk, talpig terepben: Megkérdi egy bácsi, maguk katonák, a honvédségtől?

Oltópont papírozunk, talpig terepben: Megkérdi egy néni, maguk orvostan hallgatók vagy katonák?

Sétálok az utcán, és egy udvarról a következőt hallom: "Ugyan ilyen gépem van!" Ez eddig oké. Fater meglátta Tomi szerszámát, és látta, hogy ismerős.
De jött rá a kérdés: "Makita?" Na most, ha az mondta Fater, hogy ugyan olyan gépe van, akkor mi nem világos abban hogy UGYAN OLYAN?!
De jött a válsz... "Nem Makita." Ez az egész párbeszéd... Annyi sötétség van benne, hogy kevés lenne egy reflektor...

Szandi Másánál: Bejön egy nő és elkezdi magyarázni milyen körmöt akar magának. Szandi fordítja oroszra, hogy értse Mása, Mása válaszát meg magyarra, hogy a nénje is értse. A nő egyszert csak meg kérdezte Szandit: "Maga beszel magyarul?"