VB
Történetünk főhőse Végh Bendegúz, egy burzsuj család elhanyagolt sarja.

Ebben a "szerény viskóban" tölti fiatal korának napjait Bendegúz.

De pénz nem ér semmit, ha a gazdája értéktelen. Lásd: anyu csalja apát a komornyikkal, amíg apa a hazát védi (katona). De valószínüleg apát se kell félteni, biztos akad neki csinos kollégája...

De a komornyik legalább foglalkozik vele. Még talán többet is, mint a szülei.

Hiszen fater esze csak a munka körül jár. Állandóan csak gyúr.

Van egy nővére (
itt) akiről még csak emlékei se nagyon vannak, mert a szülők, amint tehették, bentlakásos iskolába küldték.
Mikor kinőtte az ágyát...

...kénytelen volt az egyik vendég szobába beköltözni, mert újat nem kapott. Itt már sejthető volt, hogy ő nem megy bentlakásos iskolába.

A kajáját is magának kellett intéznie. Ha a nővére sütőjével nem sütött magának muffinokat, akkor csak maradék jutott.

A szülői ház melletti tengerparti horgászat volt az egyetlen öröme.

Az sem számított, ha esett az eső. Inkább elázott, minthogy otthon hallgassa, hogy útban van.

A születésnapját is a halakkal ünnepelte.

Természetesen ezért is járt a lebaszás.

Másnap horgászattal vígasztalta magát és közben a jövőjét tervezgette. Illetve terv előkészítése már régóta tart. Mondhatni egész eddigi életében erre készült.

Sokat olvasott otthon.

Sokat balhéztak vele, hogy miért nem jár iskolába, hol csavarog egész nap...

Azt nem tudták, hogy Bendegúz nem csak úgy lóg az iskolából. Valószínűleg a szülőknek fogalmok sem volt, hogy milyen hasznos könyvgyűjteménnyel rendelkeznek.

Kezdenek elfajulni a dolgok...

De előtte már tiszta az út.

És igen, még mindig magára főz.

Ugyan a tél már beállt, de ő lelkesen gyűjti a magokat.

Az esti mag gyűjtésnek a rendőrők vetettek véget, akik minden ellenkezés dacára hazavitték.

Otthon persze lebaszás, ami csak azért nem volt nagyobb, mert fater épp indult a munkába.

Eljött a várva várt perc: a felnőtt kor reggele. A, már tegnap este elcsent, családi aranyat beváltotta az álma megvalósításáért.

Elment az önkormányzathoz...

... és vett magának egy lakóhajót.

Ki is hajózott a nyílt tengerre, minél messzebb a családtól.

A hajót egy kis horgászattal avatta fel.

Tudta, hogy fontos a változatos étrend, és ahová csak tudott cserepeket rakott a korábban összegyűjtött magoknak.

A nyílt tengeren kihagyhatatlan időtöltés az úszás...

...és a búvárkodás.

A hajó bütykölése mindig hasznos idő töltés.

Ez egyik búvár kalandja során találkozott egy sellővel. Értekeztek a halakról és a hínár felhasználási praktikákról. Bendegúz hajóra invitálását kifejezetten sértésnek vette és tovább állt.

Egy másik búvár kaland során egy ládába botlott.

Tele volt kinccsel és volt benne egy térkép darab is.

Ez az izgalmasnak tűnő barlang teljesen unalmas volt.

Nem úgy, mint az a cápos.

Ő a balhét akarta.

Hát, nem érte meg a cáposnak...

Hohó! Izgalmas sziget a láthatáron.

Bendegúz itt találkozott Smurf Jánossal, egy feltalálóval, aki az egyik projektje során megvágta az ujját, majd a projekt egy későbbi fázisánál belenyúlt a radioaktív smurfbe, aminek hatására gyors lefolyású mutáción ment keresztül. Teljesen befeketedett és elkezdett nyálkás smurf váladékot termelni a teste, ami mindent összedzsuvázott, ezért kírúgták a kutatólaborból és most a magán projektjeiből próbál megélni ezen az üres, távoli szigeten, ahol senki sem szégyeníti meg, mert mindent összeken. Bendegúz egészen megsajnálta, mondjuk annyira azért nem, hogy felengedje a hajójára, viszont kötöttek egy üzleti megállapodást. Bendegúz lesz a futárja, hoz neki alkatrészeket és kaját, melyet Smurf mester a különféle ketyeréivel hálál meg.

Első küldetés gyanánt elkatrészekért küldte a roncstelepre.

Ez úgy megzavarta Bendegúz fejét, hogy úgydöntött kipróbálja amit a TV-ben látott és megnézit mit lehet fogni a temetőben.

Hosszú, fekete halat.

Kézbesítéskor felvetette, hogy hozna inkább terményeket. Az közelebb állna hozzá...

De végül meteorért kellett mennie...

A sok szállítmányozás közben talált egy csinos kis szigetet. Elgondolkodott rajta, hogy lehet birtokba venné, ha még nincs gazdája. Lehetne itt egy háza öreg napjaira...

Kérdezte Jánost, hogy mi ez a nagy projekt, és Smurf professzor féreglyukakról, térhajlításról és hasonló, Bendegúz számára magas, dolgokról beszélt. De boldogan állt tovább Bendegúz, hiszen végre egy számára is örömteli feladatot kapott. Azt mondta a proff, hogy közel a cél, ami lehet a smurf problémájára is megoldást jelenthet majd. Tervez továbbállni a szigetről, úgyhogy sok ellátmányra lesz szüksége. És Bendegúz is megkapja a jutalmát. Összerakott valami állítólag számára is hasznosat a prof.

Kihajózott és még aznap este neki is látott, nem tudván, hogy mennyi idő kell még Mr. Smurf-nek.

Nappal a kertjével foglalkozott, hogy délutánra tudja szállítani a kért alapanyagokat.

De nagy a baj... A János lángol. És a Smurf különösen jól (és büdösen) ég...

Bendegúz próbálta oltani a tüzet...

De túl későn érkezett...

Megtalálta kicsivel odébb Smurf úr naplóját, amiből kiderült, hogy a szüretelő ketyerét Bendegúznak szánta, és a nagy projekt az egy kapu volt.

A naplóból ki tudta bogarászni Bendegúz, hogy hogyan kell szálításhoz szét és összeszerelni (milyen praktikus ember volt Smurf dékán úr), hogyan lehet bekapcsolni és hogy csak a jövőbe lehet vele utazni. Olyan bonyolult számításokkal volt tele, hogy Bendegúz feje belefájdúlt, pedig kiismeri magát a kütyük világában.

Megőrizvén Smurf János élete munkáját, a hajó rakterébe levitte az időkaput, majd kihajózott a nyílt vízre, ahol gyászhorgászott. A horgászat eddig minden problémáján enyhített, hátha a gyászon is segít.

A tenger fenék sötét magánya kiváló helyszínt biztosít a gyásznak. És a fellelt kincsesládák tartalma segít feledni.

Főleg ha egy varázslámpa kerül elő belőle.

A lámpából előkerülő dzsinnek, Chasey-nek, Bendegúz nagy lelkesedéssel mesélt a vele hajózó növényeiről...

...a horgászatról...

...Chasy kifejezte a zene iránti szenvedélyét...

...és a konyhában párna csatát vívtak.

Közös összebújós mozizás a kanapén? Csak nem magányos a tengeren?

Chasey-nek tetszett. Azt mondta meg lehetne ismételni.

Bendegúz egyetértett... Szenvedélyesen.