Unturned: Péter a Zombik ellen

Hajnalban, egy út szélén tértem magamhoz. Zsebemben egy térkép és egy iránytű. A távolban a nyílt vizen egy hajó. A parttól beljebb pedig épületek látszódnak. Mivel nem sok kedvem volt a hajnali úszáshoz ezért az épületek irányába indultam el. Közelebb érvén kiderült, hogy ez valami farm. Térkép szerint Vlagyimir-é. Megkörnyékeztem az egyik igen rossz színű farmert, hogy szánjon már meg valami ruhával, meg egy pohár vízzel... Vizet nem, csak egy kis arc csócsálást ajánlott. Miután abbahagyta a kergetésem, a mellette lévő istálóban találtam egy lapátot. Ez hatlmas előnyt jelentett a többi hörgő, bűzlő farmerral szemben. Megláttam a menekülési lehetőséget. De újabb zöldség állta utam. Miután megbeszéltem vele, hogy nem eheti meg a lábam, adott egy íjpuskát. A további zombi vadászatok eredményeként szereztem egy láncfűrészt... A farmon kóborolva szereztem: egy puskát, extra nyilakat és trágyát. Meg persze némi reggelit, de azt már megettem. Mire a motorhoz értem, már késem volt. Sokkal hatékonyabb felszabdalni a zombikat, mint lapáttal csapkodni. A motorral elindultam megnézni, hogy a környék tanyáin és táboraiban mi a helyzet. De ugyan az volt mint a farmon. Zombik. A Kazán Tábor is zombi tanya. Az érdemi zsákmány: az íjpuslámra tudtam távcsövet csinálni... Találtam egy fejlámpát... És a kis zöld motort egy ocsmány lila kocsira cseréltem. Ahogy az éjszakát szeltem a lila förmedvénnyel egy nem zölddel találkoztam. Az arcom sem akarta lerágni. Barátságos stoppos volt. Azt mondta, őt is megkergették a zombik. Megegyeztünk abban, hogy a túlélési esélyeinket drasztikusan növeli, ha együtt maradunk. Neki adtam az íjpuskát, meg a hozzá való lövedékeket. Meg egy bicskát. A benzin pont egy kisvárosig, Novobirsk-ig volt elég. Reméltük, hogy itt jobb lesz a helyzet... De nem, itt is csak zombik... És egy ipari méretű hátizsák! A ronda, benzintelen lilát, egy némiképp jobban tankolt, sárgára cserélhettük. Ami elvitt minket egészen Szentpétervárra. Szintén, csak Zombik. Mindenhol csak zombik. Megtankoltunk és tovább is áltunk, stílusosan sinek mentén. Mert ahol sinek, ott... VONAT! Hosszas tanácskozás és térképelemezés után, arra a következtetésre jutottunk, hogy a vonat mellett tökéletes hely lenne letelepedni, de úgy nagyon. Ha mindenhol csak zombik, akkor építsünk egy házat távol tőlük. Biztonságban. Majd termesztünk zöldségeket, meg ilyesmi. Természetesen keresünk további túlélőket is, de fontos, hogy legyen hova hazatérni. Reggel elvonatoztam Moszkvába, hátha a fővárosban máshogy állnak a dolgok. Ott is van. Gyanúsan csendes. És zombik, mindenhol csak zombik... De ennek a háznak a tetején nagy parti lehetett. Ugyan is itt egy autó. Kerekek nélkül ráadásul... Találtam egy katonai kitelepülést... De ők sem élték túl a járványt. Zöld katonák, zöld ruhában. Mondjuk nem tudom milyen katonák lehettek, hiszen én nagyobb túlélőnek bizonyulok. Rengeteg kacatot gyűjtöttem be, hogy bedaráljam őket vashulladéknak, amiből nagyszerű szekrényeket csinálok. Ronda kocsik? Felrobbantjuk vasért! Hova a sok szekrény? Csomagtartónak! Moszkva adott még benzines kannát, kocsi emelőt és kézi lángvágót. És a ház is egész jól kezd kinézni. A kis fekhelyem. A gárázs. És ami még hátra van. Az élelmezési helyzet javításának érdekében elmentünk horgászbotot szerezni, vonattal. Majd gyalog. Rémélhetőleg találunk egy autót és visszafelé már jobb lesz a helyzet. Két táborban is voltunk... Meg ami az újába esett vízparton... De üres kézzel tértünk haza. De a ház szépen alakul. Bár a fegyver szoba elég üres. (És a teteje is hiányzik...) De ennek orvoslása céljából, elvonatoztam erre az ipartelepre, ahol harckocsik összeállításán dolgoztak. Találtam is egy üzemképeset. Zsákmányolás közben láttam meg ezt a repülőt... Ami elejett egy ajándék csomagot. De még milyen nagyot. Ezekkel (, illetve vas és textil áruval) lett gazdagabb a kis túlélő táborunk. Még mielőtt haza mentem volna, meglátogattam a nem messze lévő katonai támaszpontot, hátha... De itt is csak zombikra vadászhattam. Találtam egy repülőt, melynek vezetéséhez nem éreztem magam kellően magabiztosnak, úgyhogy egyenlőre ez itt maradt. Helyette észrevettem egy másik, már mozgásban lévő repülőt. Újabb ajándék csomag. Még több fegyver a gyűjteménybe. És akkor már nézzünk be Szentpétervárra hazafelémenet. Sok EÜ cuccot sikerült zsákmányolni. És két kannát, meg némi dekort. Következő megálló: Moszkva. Sikkerrel zárt, általános beszerző út volt: sok vasanyag, új balták és csákányok, de semmi kiemelendő. Egy gyors otthoni vonat ürítés után mentem is tovább. Az első megállóm ez a tűzoltó bázis volt. Az érdemi zsákmány némi vasanyag és egy tűzoltó kocsi. A tűzoltó kocsi a reptérig kísért, ahol említésre méltó nyersanyagot nem... De egy kevésbé lomha járművet találtam. A kis kocsival egy villáig sikerült barangolnom. A maffiát sem kímélte a járvány. De volt helikopterük. Mondanom sem kell, hogy nem a ságra kocsi vitt haza. A maffia út zsákmánya. Már is nem olyan üres az a fegyver szoba. És amíg beszerezni voltam, Maize a házzal foglalkozott. Többek között lett teteje a fegyver szobának. És ha már jól áll a ház, miért is ne hozzuk haza azt a harckocsit. Pont így. Újabb beszerző körút. Hopp egy generátor. Vár Szentpétervár. Ahol beomlott metró alagutat fedeztem fel. Elég nyomasztó. De megérte a kirándulás. Meg ugye a sok vas sem azért kellett, hogy ne legyenek üresek a szekrénynek. Ime a saját olajpumpánk. És menet közben épült egy landoló platform is. De akkor már a harckocsik sem maradhat fedél nélkül. És a sok építkezés után végre van hol hátradőlni, olvasni. Ugyan helikopter jelentősen megkönnyíti a közlekedést, de viszonylag gyorsan is fogy belőle az üzemanyag. Mondjuk ha kocsival tenném meg ezt a távot, akkor is ennyi fogyna, csak tovább tartana, meg kanyargósabb lenne. Pont ezek üzemanyag gondok vezettek ahhoz az elhatározáshoz, hogy szükség van még egy bázisra. Saját olaj kúttal. Meg ugye jóformán eddig csak a térkép felső részén garázdálkodtam, pont az alsó rész elérésének kényelmetlensége miatt. De így hogy van egy másodlagos bázisom Keryev mellett, más lesz a helyzet. Lehet, így további tűlélőkkel is találkozom majd. A Keryev-i kőfejtő remek nyersanyag forrás. Tele van vasérccel. És a környéken még repülők is járnak. Újjabb ajándék. Egyik éjszakai bányászás során észrevettem egy fényt a bánya aljában. Csak nem... Egy újabb túlélő! A segítségével még gyorsabban épül az új bázis. És ha épül, akkor az anyag fogy... Ezért ismét beszerzés. Höh! Még egy túlélő. Tudtam, hogy ez jó hely lesz bázisnak. Ábrándozó lélek. De nem ijed meg a harctól sem. És egy újabb szaftos helikopter! Hmm... Erre felé majd védőfelszereléssel szétnézünk. Addig is ezt a kis csinos helikoptert haza szállítottam. Sans pedig egész jól bánik a repülőkkel. [A történet hivatalosan is fébeszakadtnak tekinthető, ugyanis a szerver gép cserénél valaki nem backupolta a mentést...]